HeyHo! Ide most nem bírok írni, de ITT elolvashatjátok, mi újság van velem mostanság, ha érdekel valakit. Ez a régi blogom. Nem sokára jövök! ;l

HeyHo! Általában a legnagyobb bajban derül ki, hogy ki az igaz barát… Amikor az ember valamiért nyomott hangulatú, rosszkedvű, és vannak olyan emberek, akik végig hallgatják, sírnak vele, jókedvre derítik, észhez térítik, vagy csak simán végig hallgatják, na, akkor azt érzi, hogy tényleg vannak barátai. Nálam ez történt…

Tegnap sikerült megbeszélnem mindent R-rel és sajnos igazam volt… Tényleg a haverok voltak rá hatással, azok mondták neki, hogy szerintük nem illünk össze, én túl jó kislány vagyok Ő hozzá, és hogy nem bírnék beilleszkedni a társaságba. És sajnos én ezt sejtettem, tudtam, hogy ez lesz. Ezért féltem találkozni a haverokkal, mert tudtam, hogy nem elég erős még a kapcsolatunk ahhoz, hogy túlvészeljen egy erős kritikát, mert sajnos tudtam, hogy R túlságosan is befolyásolható, túlságosan is szereti a haverjait.

És szarul esik, hogy ilyen szinten gyenge volt a kapcsolatunk, hogy inkább olyan emberekre hallgatott R, akik engem úgy ismertek meg, hogy részegek voltak. Nem is találkoztak velem normálisan, nem is beszéltem velük két szónál többet… De sajnos nem tudok mit tenni, csak azt, hogy erős leszek, átvészelem szépen az egészet és bízok benne, hogy hátha hiányozni fogok én még neki annyira, hogy megbánja az egészet és visszajöjjön. És én akkor nem azt fogom mondani, hogy menjen a francba, mert nem lennék rá képes és tudnám, hogy megbánnám, hanem megbocsájtanék neki és utána mindent megtennék azért, hogy bebizonyítsam neki, Mi igenis összevalóak vagyunk.

De nem tudom, nem merek semmire se gondolni. Hála az égnek most már átestem azon, hogy egésznap bőgjek, mert a mai iskola elterelte a figyelmemet, meg már amúgy is megbeszéltem magammal, hogy nem éri meg, hisz én semmi rosszat nem csináltam, csak önmagamat adtam. Ha neki ez nem jött be, ha ő inkább hallgat a haverjaira, mint az érzéseire, mert beismerte, hogy érez irántam valamit, na, akkor sajnálom, én nem bírok mit tenni. :l Ez van, így jártam, de fogok én nála sokkal jobbat is találni, hisz ha valami nem jön össze, az azért van, mert valami jobb vár ránk. ;) Ebben bízok, mosolygok, még ha fáj is, és átvészelem szépen az egészet rövid idő alatt. Élem az életem, tanulok, a barátaimmal vagyok, és majd elválik mi lesz. ;) Mert, ha ez a hozzáállás már egyszer bevált, akkor még egyszer befog, nem de? :) 

HeyHo! Egy amerikai babona úgy tartja, hogyha újév első másodpercében kapsz valakitől csókot, akkor egész évben melletted lesz a boldogság és a szerelem. Egy magyar babona pedig azt mondja, hogy akivel az újév első óráit töltöd, azzal leszel egész évben. Hát, úgy tűnik nálam ez nem vált be. A szilveszterem hihetetlenül jól sikerült, hisz R-rel voltam, és nagyon aranyos volt egész végig. Csókolgatott, többször is megkérdezte, hogy jól érzem e magam, hogy zavar e a cigi füst, amikor cigizett, meg ténylegesen törődött velem. A szüleivel is sikeresnek bizonyult a találkozó, nem volt gázos, minden rendben volt, a haverokkal is, mégis… Ma délután kaptam tőle egy üzenetet, hogy Ne erőltessük, ami nem megy. Mert, hogy én jobban érdemlek, meg ehhez hasonló hülyeségeket hordott össze, és az volt bennük a legrosszabb, hogy nem volt igaza, semmibe.

Mert, hogy ő cigizik és elég sűrűn eljár inni a haverokkal, én meg nem cigizek, meg eddig bulizós se nagyon voltam. De nem zavart a cigi füst, el is mondtam neki többször, hogy nyugodtan gyújtson rá, ha rá szeretne. Amikor ivott, akkor se szóltam rá, és most mégis… Megbeszélni se tudom vele, mert nem igazán ír vissza, és még ki is törölt facebookon az ismerősei közül. Miért nem lehet megbeszélni, miért nem képes? Hisz az biztos, hogy nem a cigizés és az ivás miatt nem szeretné folytatni, hanem van valami más is e mögött. Lehet, hogy egy haverja kavart be valamit, vagy a szülei, de nem tudom… És nem akarom, hogy csak ennyi legyen, így legyen vége ennek az egésznek, hisz semmi értelme nincs, semmi magyarázat, csak a nyomorult Miértek… :’(

HeyHo! :) Csak velem történik folyton folyvást az, hogy nem bírok megegyezni anyummal, nem közös vele a véleményem? Mert már nem először kerülök abba a bajba, hogy azért veszek össze anyummal, mert mondjuk, nekem tetszik egy ruha, neki nem. Vagy, hogy szerintem pont jó minden, szerinte meg rossz minden. Ma is mondjuk egy nyomorult felsőn vesztünk össze, de már hála az égnek béke van. *-*

Az emberek hajlamosak túlizgulni a dolgokat, és én is ezek közé tartozok. :$ A holnapi nap miatt már tisztára készen vagyok, hisz nagyon izgulok amiatt, hogy mi lesz, hogy fog alakulni az estém. Hisz megismerem R szüleit, és később még a haverjait is, és azon a pár percen, az első benyomáson fog minden múlni, és ez annyira gáz… -_- Mert ha nem szimpatizálnak velem a haverok, akkor nem jó a társaságban lenni, meg netán talán még R-t is lebeszélik rólam, szóval nagyon gyorsan össze kell magam kapni és a legjobbat kihozni magamból holnap. Maximális pörgésben lenni, akár egy Duracell nyuszi. :) Megmutatni az igazi énem, nem megjátszani magam, és csak lazán. Hisz a lazaság néha nagyon sokat segít! ;)

Addig pedig megpróbálok nem gondolni a holnapi napra, hogy s mint leszek a dolgok, meg ilyenek. Majd a buszon ráérek egy órán át törni a fejem, hogy, hogy is csináljam a dolgokat. ;) Mennyire fogjam magam vissza, vagy mit csináljak, hogyan beszéljek, és utána, hogy mennyire beszéljek egyáltalán. :) Elvileg rendesek R szülei, de kitudja, lehet, hogy én nem leszek nekik szimpatikus, és ezt majd éreztetik is velem, vagy mit tudom én. Minden esetre nagyon parázok, szóval nem bánnám, ha elmondanátok értem pár imát! *-* :D

És itt szeretnék mindenkinek kellemes, örömteli szilvesztert és sikerekben gazdag, boldog újévet kívánni. ;) Nem sokára itt a 2013-as év, ami új lehetőségekkel, álmokkal, meglepetésekkel, élményekkel és barátokkal vár rád. ;) Mindenkinek sok sikert hozzá! :$ :*

HeyHo! Az élet telis tele van meglepetésekkel, csalódásokkal és minden féle egyéb érzelemmel, igaz? Na, de engem ezek közül is a meglepetés ért utol ma. Nem igazán bírom még eldönteni, hogy pozitívan, vagy negatívan, de minden esetre meglepett. :) Mivel ma R felvetette, hogy mi lenne, ha szilveszterkor (mivel Vele leszek szilveszterkor) megismerném a szüleit? Hát, én ezen csak enyhén szólva lepődtem meg, mivel még együtt se vagyunk kimondottan és most lesz egy hónapja, hogy ismerjük egymást. Nem tudom, én egy kicsit gyorsnak érzem ezt az egészet, de utána, így belegondolva, hát miért is ne?! :D Hisz én elég komolyan gondolkozok R-ben, és ezek szerint ő is, mert gondolom nem azért mutat be otthon, hogy utána azt mondja, hogy le is út, fel is út. :) Legalábbis én így gondolom, és éppen ezért bízok minden jóban. :$

Arról még tudtam is, hogy majd 31-én beszéljük meg a részleteket, hogy s mint lesz minden, meg ilyenek, de hát… talán éppen ezért lepett meg a bemutatás. :) Ijesztő, hogy ennyire elkezdett komolyan alakulni valami egy olyan sráccal, akivel eredetileg, első alkalommal úgy találkoztam, hogy egy alkalmat megér, maximum nevettem egy jót. :D És most úgy állunk, hogy holnapután megyek hozzájuk és megismerem a szüleit. Azt a mindenit, csak nekem furcsa ez-az egész? :D De annyira jó érzés, annyira nagyon boldoggá tudnak tenni engem az ilyenek. :DD Csak én vagyok ilyen? :) *_*

És igen, talán itt az ideje, hogy meséljek R-ről, hogy ki is ő. :) Ő egy majdnem húsz éves srác, aranyos, vicces, kedves és eléggé bulizós. :) Folyton úton van, be van sózva a segge, de én nagyon bírom. :$ És nagyon sok közös van bennünk. :) Sűrűn ugyan arra gondolunk, ugyan az a véleményünk a dolgokról, és hasonlóan érdeklődünk egymás iránt. Egyformán nem találunk a másikban hibát, ami nekünk nem tetszene, és ez ijesztő egy bizonyos szinten. :$ :) Hiszen én azt hittem, hogy olyan ember, mint én, nincs több, még nagyon hasonló sincs. És most itt van, egy srác, akivel annyira egy hullámhosszon vagyunk és ez olyan jó. ^^ És igen, ma vele fogok álmodni, most, nem sokára, te pedig csak olvass tovább legközelebb is! ;) :$ 

HeyHo! Csak szerintem rossz érzés, amikor születésnapod estéjén várnál valakire, aki szinte a legfontosabb, és pont vele nem beszélhetsz, mert eltűnik? Csak én érzek ilyenkor egyfajta ürességet odabent, mert pont attól nem hallhatom a „Sok boldog születésnapot!” szöveget,akitől a legjobban értékelném? Addig oké, hogy írt nekem, és felköszöntött délelőtt, de a tizenhatodik születésnapomon nem bírtam vele beszélni, könyörgöm, csak nekem esik ez egy kicsit szarul?!

És most mégis azt mondom, hogy nem érdekel. Ki fog egy ilyen hülyeséggel foglalkozni fél egykor, amikor van jobb dolga is annál, mint hogy panaszkodjon. Van sokkal jobb dolga is, mert ő egy laza csaj, aki nem foglalkozik komolyan a másik nemmel, mert azok nem igazán érdemlik meg, vagy ha mégis, akkor az meg nem ér annyit, hogy gondolkozzon rajta, hiszen előbb-utóbb úgyis fog ésszerű magyarázatot kapni a kérdéseire. Vagy nincs igazam? :)

De az egyszerűségbe, a lazaságba, az optimizmusba és abba, amit én folytatok bele lehet fáradni elég hamar. Egyszer majd csak azt mondhatja az agy, hogy elég volt, ennek semmi értelme. Hiszen akárhogy is áll hozzá az ember, az nem változtat semmin, vagy mégis?

Gondolj csak bele! Az állandóan pesszimista ember, aki mindenben csak a rosszat látja meg, az nem tudja valaki jó tulajdonságait megfelelő módon értékelni. Vagy ha valaki mindig aggódik, és nem elég laza, az felidegesítheti a másik felet, és elijesztheti. És ez igaz, akár tetszik, akár nem. Ahhoz, hogy sikeres legyél egy bizonyos szinten, muszáj lazának lenned. Nem annyira, mint a lógógatyás rapperek, de valamennyire muszáj, lenne. És persze az se jó, ha mindenben csak rosszat lát az ember. Nem szabad persze maximálisan optimistán se gondolkozni, de azért egy bizonyos mennyiségű jóindulat elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek megértség és elfogadják egymást. :) ;)

Vagy, ha inkább úgy szeretnénk gondolkozni, hogy a barátság. Egy igaz barátság is azon alapszik, hogy elfogadjuk egymást, a hibáival együtt is. Nem a rossz, hanem a jó dolgokat keressük a kapcsolatunkban, és mivel szeretjük a másikat, ezért elfogadjuk úgy, ahogy van. Hiszen nincs tökéletes ember, maximum olyan, aki tökéletesnek tetteti magát, tökéletes akar lenni. De annak mi értelme? Miért jó, ha az emberek azért szeretnek minket, amik valójában nem is vagyunk, csak egy álarc, amivel sose fogunk azonosulni?

És igen, ez talán mind jellemző az eltelt két napomra. Tegnap a barátnőmnél aludtam, V-nél, és igen, erre vonatkozik a barátságról szóló rész. Mert mind a kettőnknek van hibája (bár legfőként nekem), mi mégis jókat nevetünk együtt, hülyéskedünk, és beszélgetünk. Elfogadjuk egymást, mert képesek vagyunk a jó tulajdonságokat értékelni, és a rosszak mellett eltekinteni. :)

A másik rész pedig arról a személyről szól, akit még csak pár hete ismerek, és egyre csak fontosabbá válik. Ő R, az a srác, aki akár tökéletes is lehetne. :$ De hát… lehet, hogy még se az, vagy nem tudom. :) De az ő helyzetét szinte le is írtam már. :) Szerintem érthető nagyjából minden, de mindenesetre, majd még úgyis fogok mesélni Róla. ;) <3

HeyHo! Nem tudom, igazából hogyan is kezdhetném itt el a bemutatkozást. Nem is tudom, hogy be kéne e egyáltalán mutatkoznom, vagy csak mesélni... Pedig nem vagyok már kezdő a blogolást illetően, mégis nehéz, mivel ilyet még sose csináltam, hogy csupán a blogolás kedvéért nyitottam egy oldalt. Eddig mindig volt valami alapvető célja a webnek, és az mellé társult szépen a blog. :) És bevallom őszintén, úgy sokkal könnyebb. :)

Kezdtem először animés oldallal, utána japán kultúráját vezettem végig, fordítottam mangát, és végül történetírás céljából nyitottam oldalt. :) Ezt mind-mind egy oldalban, mindig ugyan azt frissítettem újra és újra, de már meguntam a régi, jól bevált gportálomat, ami még mindig él és létezik, és még használom is, de az titok, hogy mi is a címe. ;)

Szóval ez lenne a gportálos múltam, nekem, anoniemusnak. :) Egy lánynak, akinek a beceneve németes, pedig teljesen magyar állampolgár. :D Nem muszáj olvasni a bejegyzéseimet, de ha szeretnél jókat mosolyogni rajtam, nevetni, vagy együtt érezni a fájdalmamban, akkor csak nyugodtan. :) Nem ígérek semmit, hisz ez itt nem holmi „rám szavazz, mert én szebb jövőt ígérek” szituáció, csupán majd megmutatom önmagam, anélkül, hogy ismernél, és tudnád ki is vagyok valójában. :) Tehát, olvass továbbra is! *-*